Az ökológiai lábnyom olyan hektárban meghatározott mennyiség, amely megmutatja, hogy károsodás nélkül a Földön élő emberek fogyasztását mekkora földterület hozama fedezi. Ez az érték átlagosan 2,2 hektár, azonban óriási szórás van a leggazdagabb és a legszegényebb emberek, illetőleg országok között. A legnagyobb átlagos ökológiai lábnyoma az USA - ban élő embereknek van (9-10 hektár), míg legkevesebb (0,1 - 0,4 hektár) az afgán és az afrikai országokban élő embereknek. Magyarországon átlagosan 3,6 hektár a  mértéke, azonban országunkon belül is óriási a szórás. Ha a Föld népességét vesszük alapul, akkor egy emberre átlagosan csak 1,8 hektár jut.

Látható, hogy a népességnövekedés és a fogyasztásnövekedés (azaz a gazdasági növekedés) a bolygó kiszipolyozásához vezet, s elérkezik az az idő, mikor hatalmas éhínségek, éhséglázadások és a kilátástalanságból fakadó háborúk fogják létünket veszélyeztetni - itt külön kiemelem az ivóvíz hiányát, hiszen a tiszta ivóvíz már ma is hiánycikk -, ha addig más okból kifolyólag (például a klímaváltozás következtében) el nem pusztítjuk magunkat. Az Afterworld, Underworld és a Mad Max stílusú filmek szomorú, de sajnos egy nagyon is lehetséges jövő képét festik elénk. Ráadásul ez a jövő nincs is messze, még a kedves olvasó is megérheti. Kérdés az, hogy akarja - e. Lehet - e ezen a szomorú jövőképen változtatni? Úgy gondolom a válasz igen, megmenthető a jövő, de nem a szokásos ötletek megvalósítása által. Blogomban részletesen kifejtem, miért tartom megvalósíthatatlannak az ebből visszafogni, azt újrafelhasználni ötletbörze általi felhozatalt, s azt is, hogy véleményem szerint mégis mi lehetne az igazi megoldás. Ehhez azonban tudni kell, melyek azok a tényezők amelyek befolyásolják az ökológiai lábnyom méretét.

Az ökológiai lábnyom méretét több összetevő határozza meg.

a) Élelmezési tényező. A húsfogyasztás és a szállítás igénybevétele határozza meg. Ez utóbbi a helyben vagy körzetben megtermelt, vagy nem helyi, azaz távolról szállított élelmiszerek fogyasztásának számbavételét jelenti.  Itt kiemelendő még az idénynek megfelelő élelmiszerek fogyasztása is. 

b) Közlekedés. Autó vagy tömegközlekedés, esetleg kerékpár használata munkába menet. Utazási és nyaralási szokások. Itt a közlekedés által történő károsanyag kibocsátás befolyásolja az ökológiai lábnyom méretét.

c) Lakhatás. A lakásméret, annak felszereltsége, az energiatakarékos háztartási eszközök használata. Hőszigetelés és fűtés. Energiatakarékosság.

d) Vízfogyasztás. Az ívóvíz fogyasztásának mértékét mérik. Különösen a pazarlását. Pl. mivel öblíted a WC-t, milyen gyakran és hogyan mosogatsz, stb.

e) Hulladékkezelés. Mennyi háztartási hulladékot bocsátasz ki, esetleg újrahsznosítod-e? Szelektív hulladékgyűjtés alkalmazása, komposztálás.

A következő linken kiszámíthatod a saját ökológiai lábnyomod: www.glia.hu/okolabnyom/index.php

Az öko cikkek szerzői sokszor szólnak arról, hogy mit kellene nekünk embereknek tenni azért, hogy ne éljük fel idő előtt bolygónk erőforrásait, miként takarékoskodjunk azokkal. Nem kétlem a jó szándékot, azonban az öko cikkek legnagyobb hibája, hogy szerzőik sokszor nem rendszerszinten gondolkodnak Márpedig a részekre szedés nyugati típusú megközelítése itt nem működik. Az ökológia,  a gazdaság és a társadalom egy hatalmas és összefüggő rendszert képez. Ha egy rendszer valamely részébe belepiszkálunk, azt csak úgy tehetjük meg, ha tisztában vagyunk annak a teljes rendszerre gyakorolt hatásával. A klasszikus recept, azaz a fogyasztás minimalizálása zéró gazdasági növekedést okoz, ami sok ország számára teljességgel elfogadhatatlan. A gazdagok pedig nem fogják átadni az általuk birtokolt vagy bitorolt javakat önként és dalolva. Célszerűbb lenne  a fogyasztás szűkítése helyett a kevésbé visszatetsző fogyasztás ésszerűsítésére összpontosítani.

A Föld erőforrásainak felélésében jelentős szerepet játszik a népességnövekedés. Ez egy valódi bomba. A Föld lakossága folyamatosan nő. Az alábbi linken megtudhatod, hogy most mennyien élünk és milyen ütemben növekszik ez a szám: akademia.miert.ro/miert_5_szamlalo.html.

Csökkenő erőforrás, növekvő népesség. Nem kell sokat töprengeni azon, hogy a megoldás egyik fele a népességnövekedés visszafogásában keresendő. Úgy gondolom, hogy jelenlegi fogyasztási szinten 5 és fél milliárd ember lenne a kívánatos a bolygón. Ekkor azonban még nem szűnne meg a szegénység. Ha valódi jólétet szeretnénk és mindezek mellett fenntartható fejlődést, akkor ez a szám körülbelül 2 és fél milliárd lenne. (Ezeket a számokat a jelenleg rendelkezésre álló 1,8 hektár és az átlagos öko lábnyom, illetőleg a kívánatos életszínvonalat - de nem az amerikai luxust jelentő - 5 hektár hányadosa által képzett arányszám és a Föld lakosságának szorzatából kaptam). Nos ez a szám emelhető, ha megfelelő - környezetbarát technológiát alkalmazunk. Mennyivel? Saját ökológiai lábnyomomból (3,6 hektár) kiindulva, a nem környezetbarát technológia környezetbarát technológiára történő cseréjéből származó megtakarítás 35-40% területmegtakarítást jelent. (Ne tévesszen meg senkit a fenti 5 hektár kívánatos érték, nyilván ez a terület is csökkenne 35-40%-kal a technológia cseréjével). Végeredményben 3 és fél 4 milliárd ember élhetne a Földön jólétben.

Ha azt szeretnénk, hogy gyermekeink, unokáink is élvezhessék e bolygó által nyújtott javakat, lássák a Föld szépségeit, tennünk kell azért, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat nem pazarló módon, hanem takarékosan használjuk, biztosítva azok megújulását, regenerálódását. Ehhez pontosan két dolgot kell tennünk, egyrészt csökkenteni kell az ésszerűség határain belül az egyes emberek ökológiai lábnyomának méretét, másrészt sürgősen tenni kell a népességszaporulat megállítása érdekében. Az ősember korában a természet gondoskodott a népességstoppról, a magas születésszám mellett magas volt a halálozási ráta és alacsony az átlagéletkor. Az ember azonban intelligens lény, a rá leselkedő veszélyeket felismerte és tett is ellenük. Így a halálozási ráta csökkent. A születési ráta azonban nem feltétlenül.

A népeségszaporulat azokra az embercsoportokra jellemző, akik egyébként is szegények, elmaradott körülmények között élnek. A "túlnépesedés"  ezenkívül gyakori az alacsony iskolázottságúak között. A felelősen gondolkodó, a kultúrára fogékony, önmagával szemben is igényes (nem a túlzásba vitt hedonizmusra gondolok) emberek úgy gondolkodnak, hogy szeretnék gyermekeik részére is mindazt megadni (vagy még többet is), mint amit ők maguk kaptak. A gyermek felnevelése pénzbe, időbe és nem utolsósorban egy jó adag aggódásba is kerül. A gyermeket nemcsak etetni, ruházni, de iskoláztatni is kell, és biztosítani számára a boldogulás lehetőségét (pl. lakás, munkahely) a felnőttkor elején. A nagy családban felnővő gyermekek számára ez nem feltétlenül biztosítható, sőt a később születő gyerekek a szülőktől kevesebb törődést és figyelmet is kapnak. Ebből adódóan a fejlett országokban ritka az igazán nagy család, átlagosan  2 - 3 gyermeket vállalnak a párok. Elméletileg a populáció fenntartásához páronként két gyermek születésére van szükség, azonban figyelembe kell venni a korai halálozást (pl. gyermekvállalás előtti baleset) valamint a meddőség hatásait, így ez a szám 2,1 - 2,2 gyermek átlagosan. Ennél alacsonyabb gyermekszám már népességfogyáshoz vezet. A megoldás tehát kézenfekvő. Népességcsökkentéshez a magas születésszámmal érintett embercsoportok, országok körében szigorú születésszabályozásra van szükség. Ez lényegében egy generációra vetítve egykézést, később két gyermek vállalását jelenti. Ennek elfogadtatásához azonban szükség van az érintett népek iskoláztatására és életszínvonaluk emelésére, hogy megismerve a világ sokszínűségét nyitottabbá, sőt érdekeltté váljanak és képesek is legyenek a szigorú szabályok betartására.

A születésszám csökkenése kihat a társadalom korfájának kedvezőtlen irányú változására, a társadalom elöregszik. Azonban ez egy - két generációt érinthet, utána beáll az egyensúly. Én nem tartom problémának az öregedést, annál inkább probléma ha az öregek fokozottan rászorulnak a társadalom többi tagjának gondozására. Az idősügyi programoknak és az egészségügynek elsősorban az idősek teljes értékű életének megteremtése kell, hogy céljuk legyen nem az élethossz végletekig történő meghosszabbítása.

A népességnövekedés letörése mellett az ökológiai lábnyom csökkentése is kívánatos. Azonban ez nem olyan egyszerű, mint ahogy azt az öko cikkek szerzői próbálják belénk sulykolni. Vegyük sorjában az egyes összetevőket.

a) Élelmezés. Az ember genetikailag úgy van programozva, hogy keresi a kellemeset és kerüli a kellemetlent. Namost az ősi időkben az ember ritkán jutott táplálékhoz, ha hozzá is jutott, akkor sokat evett. Az állandó éhség elődeinket szüntelenül a táplálék felkutatására késztette. Ez a biológiai sajátosság ma is jellemző az emberre. Nem lehet puszta akarattal ezt  az ösztönt elnyomni. Nem véletlen, hogy a fogyókúrák 80-90% - a sikertelen.ül végződik Ma rendelkezésre áll a megfelelő táplálék - szerencsére - mert az éhség könnyen kihozza az emberből a legrosszabbat. Tehát ha éhesek vagyunk, eszünk. Sajnos az étvágy az imént említett okok miatt sokaknál nem követi a szükségleteket, hanem jóval nagyobb annál. A táplálkozásra oda kell figyelni, de a táplálkozás által nyújtott örömök miatt erre sokan képtelenek. A rohanó élet és a civilizációnk által okozott stressz miatt  sokszor az evés örömeivel kompenzáljuk a hétköznapok során elszenvedett frusztrációt. Ez ismét az étvágy növekedésének irányába hat. Az orvosok által javasolt recept a sok mozgás és a kalóriabevitel csökkentése  arra irányul, hogy az energiafelhasználást növeljük, miközben kevesebb lenne a kalóriabevitel, ebből fakadóan súlycsökkenést érünk el. Azonban ilyen esetben a szervezet sajnos védekezik olyan szörnyű eszközökkel, mint a jojó effektus vagy az emésztés lassulása. Nem egyszerű probléma. A megoldás az életmód változása lenne, ehhez azonban kissé kötetlenebb élet  (értsd nem áll fenn  kényszer az állandó hajtásra), valamint méltányosabb bánásmód kell a mozgásban kevésbé tehetségesek számára. (Gyermekkoromban nem voltam túl ügyes és lassan futottam. Kinevettek az osztálytársaim, tesi órán rossz jegyet kaptam. Eredmény: utálom a sportot és előnyben részesítem a kényelmes életet.)

A problémára végleges megoldást a tudomány adhat. Több ponton be lehet avatkozni az anyagcsere folyamatba. Kezdve az étvágy csökkentésétől - akár megszüntetésétől a jojó effektus vagy az emésztés lassulásának genetikai úton történő kikapcsolásáig számos elméleti lehetőség kínálkozik. Az értelmünket kell használni most is, és ha valahol, akkor itt a génsebészet igenis szerephez juthat. Addig is amit a puszta akarattal megtehetünk, az a húsfogyasztás csökkentése, a gyümölcs és zöldségfogyasztás növelése lehet.

A helyben termett élelmiszerek fogyasztásának támogatása társadalmi megoldást igényel és nem csupán egyéni döntés kérdése. Miért? Mert ha nincs a boltban (és teszem azt városban élsz), akkor kénytelen vagy nem helyi terméket vásárolni. Ha meg van is helyi termék, de a másik jóval olcsóbb, akkor csak abban az esetben döntesz a helyi mellett, ha ez anyagilag számodra nem  okoz problémát. Ha olcsóbb a helyi termék, akkor megveszed, ha nem, akkor a külföldit választod. Ennyire egyszerű.

b) Közlekedés. Az emberek nem azért járnak kocsival a munkába, mert ez olyan jó, hanem azért mert a munkahely nem ott van, ahol élnek és a tömegközlekedés nem veszi figyelembe a túlórázást, mellesleg drága is. Ha leszerelik a vasútat, akkor az árut közúton szállítják kamionnal. Ez nemcsak szennyez, hanem roppant módon bosszantó is. Ha vezetsz, tudod mire gondolok. Ezek a problémák valósak és nem állampolgári döntésen múlnak. Ha nem kellene ingázni, sokan járhatnának és járnának is kerékpárral vagy gyalog. A túlórák eliminálása, a munkaidő ésszerű szervezése lehetővé tenné a tömegközlekedési eszközök frekventáltabb használatát. Ha van vasút, akkor takarékosabban szállíthatnánk nagy tömegű árut rajta.

A károsanyag - kibocsátást csökkentené, ha nem benzinnel vagy gázolajjal működő , hanem más, alternatív meghajtású járműveket használnánk. Ezek azonban drágák, az egyszerű ember számára elérhetetlenek. Az olajlobby meg egyébként sem hagyná ezeknek a járműveknek az elterjedését. Ez a probléma éppen ezért nemzetközi összefogást igényel. Az olajosokat meg lehet és meg is kell regulázni, rá lehetne őket kényszeríteni környezetbarát technológiákra történő átállásra. Erről a témáról számos jó film is született, például a nemrég bemutatott Lángoló Föld. Érdemes megnézni.

c) Lakhatás. Itt az épületgépészeti megoldások korszerűsítésére kell gondolni. Mivel sokan képtelenek megfizetni a környezetbarát technológiákat, miért nem lehetne azt nullszaldósan és adómentesen értékesíteni a lakosságnak? Csak példálózva: A fűtést pazarlóan használjuk. Ha nagyon meleg van, kiengedjük az ablakon a meleget, ahelyett hogy tárolnánk azt. Vagy belegondolt már valaki, hogy ivóvízzel mosogatunk és húzzuk le a WC-t?

Itt is vannak egyéni teendők. Azt mindenki megteheti, hogy elzárja a csapot, ha már nem kell több víz, és ha csöpög akkor megjavítja. A villanyt lekapcsolja, ha nem kell, és ha teheti energiatakarékos gépeket használ. A légkondit csak indokolt esetben használja, helyette inkább redőnyökkel védekezik.

d) A vízfogyasztásról már az előző pontban is írtam. Ez a terület az, ahol a pazarlás megszüntetése nagymértékben múlik rajtunk is.

e) Hulladékkezelés. A szelektív hulladékgyűjtés jó dolog, de sok helyen hiányzik az infrastruktúra. A városi ember számára probléma a biológiai hulladék elhelyezése, itt komposztálásra nemigen van mód. Ez nem egy megoldott probléma. Mellesleg a hulladék keletkezését nagymértékben vissza lehetne fogni, ha visszaváltható, vagy természetben lebomló anyagokkal csomagolunk. Tanuljunk a természettől! A természet mindent újrahasznosít. Ez azonban nem az emberek döntésén múlik. Engem is idegesít, hogy mikor élelmiszert veszek egy egység élelmiszerhez adnak két egység csomagolást.

Itt még két ponttal kiegészíteném az eddigieket:

f) Papírfelhasználás. Ha a kéretlen reklámvelek, szórólapok terjesztőit büntető adókkal súlytanánk, akkor kevesebb lenne a papírhulladék.

Az elektronika világában valóban szükség van arra, hogy mindent kinyomtassunk?

g) Energia. A fosszilis energiafelhasználás csökkentése alapvető fontosságú. Ma csak egy igazi alternatíva van helyette, ez az atomenergia. A jövő bíztató e területen is, ha megvalósul a fúzió, akkor lesz elegendő energia, és mindez környezetbarát módon. Az atomenergia mellett a megújuló energiaforrások felhasználását is növelni kell. És ne feledjük. A kutatásba lehetne beletolni elegendő pénzt a korrupt tisztviselők zsebe helyett.

Az öko szerzők legnagyobb hibája, hogy az egyes problémák megoldásában nem látják a mögöttes összefüggéseket, azaz nem rendszerként tekintenek a gazdaságra, társadalomra és az élővilágra. A megoldáshoz mindenkinek tenni kell valamit. De ha azok, akik mérhető eredmények felmutatásában élen járhatnának nem tesznek semmit, akkor amit mi egyszerű emberek tenni tudunk nem ér semmit. Új gazdasági  - társadalmi szemléletre van szükség. A klasszikus piacgazdaság, az egyéni haszon maximalizálásának elve, a pénzben kifejezhető értékszemlélet helyett más modellre van szükség. A környezetbarát technológiák fejlesztése, a tudásalapú társadalom megteremtése összehangolt politikai és gazdasági lépéseket igényel. Le kell mondani a profitról számos területen. Ehhez - mivel ez a magánszférától nem várható el - az állam gazdasági szerepvállalásának növelése elengedhetetlen. A környezetbarát technológiák fejlesztői részére kamatmentes hitelekkel és adómentességgel/adókedvezménnyel kell biztosítani azt, hogy  termékeiket a piacon elérhető áron tudják adni a lakosság  és a vállalkozások számára.

A munkaszervezés során törekedni kell a decentralizációra. A munkahely legyen a lakóhely közelében. Ezt helyi fejlesztőközpontok létrehozásával lehetne elérni. Erről mások már sokszor és sokat írtak. Az emberek részére biztosítani kell a munkához való hozzájutást, a tisztes megélhetést és a tisztességes bánásmódot az élet minden területén, így a munka világában is. Ha tisztességes munkával biztosított a megélhetés, a lakhatás, a művelődés, akkor a stressz is csökken, ezáltal a civilizáció élhetőbb lesz, kevesebb a szenvedélybeteg, a fogyasztásba történő menekülés. A fogyasztásösztönzésnek is célzottnak kell lennie, a káros reklámok kerülendők. Ha már reklám és manipuláció, akkor miért ne lehetne "manipulálni" a helyes irányba az emberek gondolkodását? Például így: https://www.youtube.com/watch?v=nrMPhT5vlYc.

A környezetvédelem, a fenntartható fejlődés közös ügy. Mindenkinek van teendője, azonban nem szabad megfeledkezni róla, hogy a felelősség és tehetősség növekedésével az adott személy befolyása is nagyobb a dolgokra. Egy energiavállalat igazgatója sokkal többet tehet a környezet megóvásáért, mint akár egy kisebb város összes lakója. A probléma megoldása ráadásul csak rendszerszinten lehetséges. Annyira összefüggenek az egyes tényezők (pl alacsony jövedelmű ember az olcsó és nem a környezetbarát terméket vásárolja), hogy nem lehet csak részmegoldásokat keresni. Lehet, hogy találunk ilyet, nem vitatom. De ha nem vesszük figyelembe a társadalom, a gazdaság szempontjait is, akkor úgy járunk, mint az egyszeri beteg. A műtét ugyan sikerülhet, de a beteg meghal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.